Leros: Last German Para Drop

A Joni Nuutinen által írt Leros: Last German Para Drop egy körökre osztott stratégiai játék, amely a görögországi Lerosz szigetén játszódik az Égei-tengeren, Törökország közelében.

Miután az olaszok 1943 végén átálltak a másik oldalra, a britek a reguláris csapatoktól a legtapasztaltabb különleges erőikig (a Long Range Desert Group és az SAS/Special Boat Service) mindenkit Lerosz szigetére küldtek, hogy biztosítsák kulcsfontosságú mélyvízi kikötőjét és hatalmas olasz haditengerészeti és légi létesítményeit. Ez a brit lépés veszélyeztette Románia olajmezőit, és arra csábította Törökországot, hogy csatlakozzon a háborúhoz.

A németeknek át kellett venniük az irányítást e kulcsfontosságú erődítmény felett, amelyet most már mind a britek, mind az olasz helyőrség tartott fenn, és meg kellett indítaniuk a Leopárd hadműveletet. A győzelem egyetlen esélye az volt, hogy merészen ejtőernyővel ledobják az utolsó csatában megedzett Fallschirmjägereket (német ejtőernyős csapatokat) a sziget legszűkebb pontjának közepén, miközben több kétéltű partraszállást is végrehajtanak a brandenburgi különleges erők és a német tengerészgyalogos kommandósok segítségével.

A tervezett partraszállások közül több is teljesen vagy részben meghiúsult, de a németeknek sikerült két hídfőállást létrehozniuk... így az ejtőernyős ugrást, amelyet már egyszer töröltek, azonnal újra elrendelték, hogy nagyobb lendületet kapjanak.

John Easonsmith alezredes, a Nagy Hatású Sivatagi Csoport parancsnoka által a harc közepén küldött történelmi üzenet: „Minden nehéz, de mindannyian bízunk a kimenetelben, ha több német nem száll partra. A német ejtőernyősök szép látványt nyújtottak, de sok veszteséget szenvedtek.”

A leroszi csatában példátlanul sok különböző második világháborús különleges erő harcolt ilyen zárt helyen. Az olaszoknak megvolt a híres MAS-uk, a britek a Nagy Hatású Sivatagi Csoport és az SAS/SBS ​​(Különleges Hajós Szolgálat) legtapasztaltabb tagjait vetették be, míg a németek tengerészgyalogos kommandósokat, a megmaradt ejtőernyős veteránokat és különféle brandenburgi századokat vetettek be, amelyek hírhedtek voltak többnyelvű, több egyenruhás taktikájukról, amely összezavarta ellenfeleiket.

A zord szigetek (köztük kilenc öböl) szabálytalan alakjának, az ejtőernyősök ereszkedésének és a többszöri partraszállásnak köszönhetően hamarosan kaotikus, öldöklő csata bontakozott ki a hegyek és az erődítmények között, miközben különféle elit erők küzdöttek minden egyes pont ellenőrzéséért. Ahogy az órák teltek, és napokká váltak a heves harcok szünet nélkül, mindkét fél rájött, hogy ez a csata nagyon szoros lesz.


Megvan benned az idegesség és az esz, hogy ezt a thriller forgatókönyvet a második világháború utolsó jelentős német diadalává alakítsd?


„Lerosz elesett, miután nagyon bátor küzdelemben harcolt a túlerős légitámadás ellen. A siker és a kudarc között volt a helyzet. Nagyon kevés kellett ahhoz, hogy a mérleg a javunkra forduljon, és diadalt arassunk.”
— A brit kilencedik hadsereg főparancsnoka, Sir Henry Maitland Wilson tábornok a következőket jelentette a miniszterelnöknek: